|
Boszorkány Ünnepek
Amióta létezik az emberiség,mindig is erdekelt volt a természet működéséről,a Hold és a többi csillag hatásáról saját magukra és környzetükre.
Nagy tiszteletet adtak a Holdnak,ezért kűlünféle szertartásokat tartottak a holdfázisok szerint. Ezeket az ünnepeket Esbatoknak nevezzük. Ünnepeljük a három fő holdfázist:
Új Hold Esbat- A Szüz ideje.(Urd Istennő jelképe) A rituálé célja az új hold tisztelete. Ilyenkor bőséggel,célokkal,épitő jellegű,pozitiv dolgokkal kapcsolatos mágiákat hozunk létre.
Teli Hold Esbat- A Termékenység ideje.(Verdandi Istennő jelképe) Telihold éjszakája a legerősebb,leghatékonyabb időszak a mágiákhoz vágyaink elérésében.
Tökéletes időszak jóslatokhoz,hálaadáshoz,az életörömök megélésére.
Fogyó Hold Esbat- A Bölcs ideje.(Schkuld Istennő jelképe) A megérés ideje,szüret és hála ideje. Ilyenkor célszerű gyógyító mágiákat létre hozni,elengedést,megbocsájtást gyakorolni.

Az elmúlt korok emberei együtt éltek a természettel, minden ízükkel követték annak ritmusát, érzékelték az örök körforgást. Az évszakok váltakozása szerint négy részre osztották az évet a két napéjegyenlõség és a két napforduló szerint. Õseink hite szerint az évszakválasztó határnapok és a négy kozmikus fordulónap mágikus erõkkel bírtak, ezért e napokon elsõsorban a bõséges termés érdekében áldozati szertartásokat mutattak be az isteneknek, rituális táncokkal ünnepeltek, változatos módokon teremtettek kapcsolatot a mágikus erõkkel, isteneikkel.
A nyolc legföbb naptári ünnep amiket Sabbatoknak nevezünk-minden kultúrában megtalálható,kortól,földrajzi távolságtól függetlenül.Érdekes és izgalmas kaland összehasonlitani öket.
Samhain ,Holloween-Kelta újév(boszorkány újév),az ősök,az alvilági lények ünnepe-nov.31
Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdő nap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep. A legjelentősebb ünnep a kelták számára.

Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és e világ közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny könnyedén fellibbenthető. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, őrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnőttek is ijesztő maskarákba öltöznek, (többnyire az épp aktuális horrorfilm hősének képmását öltve), így ijesztgetve egymást és elűzve a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak ily módon.
Akárcsak nálunk a regösök Karácsony-Újév környékén, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében.
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat. A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendőbeli, házasságról, a várható éves időjárásról és egyáltalán, a jövő évben várható szerencséről tájékoztatják a kíváncsi kérdezőt.

A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami, mint tudjuk, a termékenység, az élet szimbóluma, Vénusz, Aphrodité, Iduna és más anyaistennők attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője Hádész, a holtak birodalmában.
Néhány almajóslás Samhain éjjelére: aki először almába harap, az lesz az első az év során, aki házasságot köt. Ha egy szép, egészséges, hibátlan piros almát meghámozunk óvatosan úgy, hogy a héja egyetlen összefüggő csíkban maradjon, és ezt a héjat bal kezünkkel óvatosan hátrahajítjuk jobb vállunk fölött, akkor az alma héj- tekervényből kirajzolódik igaz szerelmünk neve.
Skóciában köveket tesznek a tűzbe ezen az éjszakán. Akinek a köve másnapra elhomályosodik, az meghal a következő évben. Ha a tűzhely hamujában másnap lábnyomot találunk, valaki meghal a családból a következz évben- mégpedig az, akinek a lába éppen beleillik a nyomokba.
A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma a töklámpa. Eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől - akik mint tudjuk, igen nagy népességben fordultak elő azokon a tájakon.
A Samhain igazi értelme, jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal előretekintés, az érkezők fogadása. "Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érezni akarót" - soha ennél alkalmasabb időpontot! Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket., "vendégül látjuk" őket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.

Yule-Nap Isten újjászületése(téli napforduló)-dec.21
Yul Nap visszatérésének ünnepe. Az éjszakák most a leghosszabbak. A napfordulótól kezdve egyre hosszabbodnak a nappalok. A fény újjászületik, napról napra erősödik. A fény és a sötétség közti örök harcban ismét a Fény kerekedik fölül. A legtöbb hagyomány, a wicca, a pogányság szerint a Nap képviseli az istenség Férfi-aspektusát, és halála, újjászületése a Téli Napforduló idején a régi napév halálát és az új születését reprezentálja. Ez az örök harc számtalan hagyományban megjelenik, különböző jelképes formákban: a Tölgykirály (a Növekvő Év istene vagy az Isteni Gyermek) és a Magyalkirály (a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura); Yule idején a Tölgykirály meghódítja a Magyalkirályt. Litha, vagy a Nyári Napforduló idején a Magyalkirály győz.

Midwinter a Midsummer ellenpontja a sötétség, homály, titkok győzelme, uralma. Midsummer idején a Napisten, Sunna teljes erejében tündököl, és minden titokra rávilágít, semmi sem marad rejtve fénye elől. A hosszú sötét téli éjszakákon azonban minden elrejt a jég, a hó. Sötét és titkos helyükön várják újjászületésük idejét, a téli napforduló éjszakáját. Ezen az éjszakán, az "Anya Éjszakáján" kezdődik az északi népeknél a Yuletide, ami Tizenkét Éjszakán át tart, (dec. 20. - december 31.) és e Tizenkét Éjjel reprezentálja az óév elmúlását, valamint az új esztendőt tápláló folyamatot.
A szó jelentése: "Kerék." Az ősi kaldeusoknál a yule szó "kisded"-et, "kisgyermek"-et jelentett. Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég nélkül folytatódik.
Az istenség neve kultúránként különböző; az északi népeknél és az angolszászoknál Balder, a keltáknál Bal, stb.Az eltérő nevek ellenére könnyen azonosíthatók. Yule-istenségnek tekinthető minden Újszülött-isten, Napistenek, Anyaistennők és Istennőhármasságok. Legismertebb közülük Dagda és Brighid, Dagda lánya. Brighid tanította meg a kovácsokat a tűzzel bánni és a fémmesterségre. Az ő lángja, mint az új fény lángja elűzi a lélek és az elme sötétségét, Dagda üstje pedig biztosítja, hogy a Természet mindig gondoskodhasson gyermekeiről.
Szimbolikája:a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, a Téli Napforduló, Befelé tekintés, a Jövő tervezése
Szimbólumai:Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorú, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfűszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, poinsettias).
Yule Fa-Karácsony fa-ősi Egyiptomi hagyományokból származik,akik pálmafát díszítettek fel,a győzelem jelképét.Télen is örökzöld ágai az újjászületést,az élet örök körforgását jelképezik számukra.
Egyes korai legendákban az újjászületett istenség,Baal-berith(A Fa Ura)jelképe.
A Yule Fa szoros összefüggést mutat a germán pogány hagyományokkal,ajándékokat hagyni elf-elnek hogy elnyerjék a jó indulatukat.
A fa minden európai nomád törzs életében létfontosságú és szent élőlény volt.
A germánok hite szerint az emberi faj is a fából származik,a nők a Nyírfától,a férfiak a Kőristől vagy a Tiszafától.
A fa díszítése is szakrális célokat szolgál, a díszek maguk is szimbolikus értékűek, legfőképpen az újjászülető Napot szimbolizálják, valamint a kozmikus és egyes elemeit, a Holdat, csillagokat, a földet, egyes hónapokat, világkígyót, az időt.

Feldíszítünk egy örökzöld fát. Lehet élő az udvaron, vagy egy tavasszal ültetett cserepes.Vagy kivágott. (Ez esetben köszönjük meg a fának, hogy eljött hozzánk ilyen módon.) Együtt díszíti a család, minden egyes dísznél mondhatunk egy jókívánságot. A díszek napszimbólumok legyenek. Csillogó piros vagy arany gömbök, napfigurák, szarvas, sas, búzakalász. Vagy csillagok, mindenféle fényforrások, hold, kisded, születési szimbólumok. Lehetnek saját totemállataink is. Fagyöngy, színes (főleg piros) bogyók, alma, gránátalma, téli madarak, tündérek, hópehely, gyertya, koszorú, mézes- vagy gyömbérsüti-emberke, makk, babérbogyó és áfonyagirland, Télapó, Mikulás. Ünnep után: elégetni a fát örömtűzben, vagy beásni a talajba, vagy kitenni az erdőbe. egy darabját eltenni jövőre, és majd a Yule-tuskóval elégetni. Pattogatott kukorica- vagy vörös áfonyagirlandokkal varázsolni is lehet: minden 13 szem egy-egy kívánságot reprezentál. Ezeket más bogyóval különítsd el egymástól. Tedd föl a fára. Amikor először gyújtasz fényt a fán, képzeld el a kívánság beteljesülését, ahogy a Nap visszatér a világba, úgy teljesülnek azok is. Az ünnep után amit csak lehet, őrizz meg a girlandból egy korsóban. Majd a Szent Iván-éji tűzben égesd el a maradékot - itt fejeződik be a varázslat.

Imbolc-nővekvö fény,megtísztulás ünnepe(febr.1)
Imbolc, druida nevén Oimealg a szoptatós juhok ünnepe. A skót-kelta „oimelc” szóból ered, ami azt jelenti: „anyajuhok teje”.A nyáj állatai vagy ekkor adnak életet az év első ivadékának, vagy méhük megduzzad és az élet teje csecsükbe és tőgyükbe áramlik.
Ez a magok megáldásának és a mezőgazdasági eszközök megszentelésének ideje.
Ez jelzi az év sötét felének közepét.

A Szűz ünnepe, egészen március 21.-ig, ez a növekedésre és megújulásra való felkészülés időszaka. Brighid kígyója előbukkan a Földanya méhéből, hogy megnézze, milyen az időjárás, (a Gyertyaszentelõ eredete) és néhány helyen ilyenkor kezdenek a fagyott földből kibújni az első sáfrányok.
Ezen az ünnepen a Szüzet menyasszonyként tiszteljük. Brideo`gas-okat szoktak készíteni zab vagy búza szárából és kosarakba rakják, amikbe elközeleg fehér virágokat tettek. A fiatal lányok házról-házra járnak a Brideo`gas-szal és adományokat kapnak. Ezek után a tradicionális ünnepen az öregebb asszonyok Priaposz-vesszõkbõl készítenek tartót a babák számára, majd reggel a tűzhely hamuját megvizsgálják és ha a mágikus vesszők nyomot hagytak, akkor azt jó ómennek tekintik. Brighid Keresztjei búzaszárból készülnek és a védekezés és jólét szimbólumaként szolgálnak az elkövetkezendő évben. A tűzhelyeket kitakarítják és új tüzet gyújtanak, az ágsöprűnek pedig a bejárati ajtó mellett van a helye, annak szimbolizálására, hogy a régit kisöpörték és üdvözlik az újat. A Nap újjászületésének tisztelegve minden szobába meggyújtott gyertyákat helyeznek.
Az Imbolc másik tradicionális szimbóluma az eke. Néhány helyen ez a szántás első napja, a termények első palántázásához való felkészülésben. Egy díszített ekét húznak házról-házra, beöltözött gyerekekkel, akik ételt, italt vagy pénzt kérnek. Elutasítás esetén a ház előtti kertet felszántják. Más helyeken az eke szintén fel van díszítve és whiskey-vel, az „élet vizével” öntözik meg. Sajt és kenyérdarabokat raknak a frissen kifordított barázdákba, a természeti szellemeknek való felajánlás gyanánt.
Szigorúan tilos vágni vagy törni a növényeket az Imbolc ideje alatt.
Más nevei még ezen nagyobb ünnepünknek:
- Imbolgc Brigantia (skót),Imbolic (kelta),Disting (germán, február 14.),Lupercus (strega),Szt. Brigitta napja ,Gyertyaszentelõ, Candlelaria (mexikói),a Hóvirág Ünnepe,a Fények Ünnepe,a Szûz Ünnepe
Az összes Szűz és Hajadon istennőt tisztelik ezen idő alatt.
Az Imbolc istenei:
- az összes Szűz és Hajadon istennő,Brighid,Aradia,Athena,Inanna,Gaia,Februa,a Termékenység és a Szerelem istenei,Aengus Og,Eros,Februus
Az Imbolc szimbolikája:
- Tisztaság,Növekedés és Megújulás,az Istennő és az Isten újraegyesülése,Termékenység,a régi szétosztása és az újra való felkészülés
Az Imbolc szimbólumai:
- Brideo`gas,Ágsöprû,fehér virágok,gyertyakoszorúk,Brighid Keresztjei,Priaposz vesszője,eke.
Ostara-az ébredő természet,a tavasz ünnepe (tavaszi napéjegyenlőség)(márc.21)
Ostara: a fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.
Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdõ Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülõ mezõket, öröme telik a természet bõségében.
Az ünnep katolikus egyházi megfelelője a Húsvét: a napéjegyenlőségtől számított első telihold utáni első vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Időben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A tél végi farsangi mulatságokat önmegtartóztató időszak követi, a negyvennapos nagyböjt (Spanyolországban: Cuaresma, a németeknél Lenz, Itáliában Quaresima, angolszász Lent), valamint a nagyhét különleges szertartásai.
A katolikus egyház másik tavaszi ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja még egyértelműbb, félreérthetetlen kapcsolatban áll az ősi pogány ünneppel, amit a Fehér Istennő tiszteletére világszerte megültek.
Ostara szertartások-Minden Sabbat szertartására igaz: legjobb, ha magad állítod össze, és évről évre másképp, más elemek hangsúlyozásával. Bízd magad a megérzéseidre. Számos forrás áll rendelkezésedre: könyvekből, folyóiratokból, az Internetről, levelezőlistákon találhatsz választ kérdéseidre. Még jobb, ha lakóhelyedhez közeli népszokásokat ismersz és azokat alkalmazod. A szertartások lényeges eleme, hogy NE a külsődlegesek utánzásában merüljön ki, hanem belülről, a lelkedből fakadjon. Jó, ha van egy kis közösség, (család, barátok), akik együtt vesznek részt a szertartáson. Az összetartozást is erősíti, a köztetek lévő "szövetséget" megújítja. Ha ezidáig még nem voltak a Sabbatokhoz kötöde szertartásaid, most kiváló alkalom elkezdeni -- Ostara úgyis az új, a kezdés ünnepe.A közös szertartások nélkülözhetetlen eleme az "együtt lakomázás", az ünnephez illő eledelek elfogyasztása. Ne feledd, hogy ennek is van spirituális tartalma, áldást hozó ereje, feltéve, ha úgy készíted el és fogyasztjátok el.

A tojás is termékenység-szimbólum. Sárgája többnyire a Napot szimbolizálja, fehér héja a Fehér Istennőt, az egész pedig az újjászületést. Nem csoda, hogy a világ minden népének mitológiájában kiemelkedik
Íme, egy példa a világ keletkezésére.
Az írott tojásokon ősi szimbólumok figyelhetők meg, melyek a világgal, a Földdel hozhatók összefüggésbe. (Pl. a négyes, nyolcas felosztás, szvasztika, meander-elemek, totemmisztikus állatszimbólumok, növényi ornamentika.)
Őseink amulettként tisztelték a tavasszal gyűjtött és festett tojásokat. Különösen a piros színűnek tulajdonítottak különleges mágikus erőt. Az ősi idők tojásgyűjtése, különböző madárfészkekben keresése is fellelhető a mai szokások közt: amikor gyermekeink számára Húsvéthétfőn festett tojásokat, csokinyuszikat rejtünk el a kert fái, bokrai alatt, vagy akinek erre nincs lehetősége, a lakásban rejt el húsvéti tojásfészkeket, amit ők kitörő örömmel kutatnak fel. A virágos, tojásos kosárka is a madárfészket szimbolizálja.
A tojásfestés kultikus cselekedet, melynek gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojás minden idők minden kultúrájában a Nagy Istennőt, termékenység- elõsegítõ, új életet teremtő tulajdonságát jelképezi.

Beltane-virágba borulás,szerelem,Isteni nász ünnepe(máj.1)
Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális. A nap pogány eredetű szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken Jakab fa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A görögök, rómaiak e napon köszöntötték Maját, az ötödik hónap védő istennőjét. Beltane az ünnep ősi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn." anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét.

Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ős időkben juhokat áldoztak fel tűzben, a termékenységért. Walesben Creiddyladhoz kapcsolódott az ünnep, és gyakran Május Királynőjének hívták.
Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az Õ termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez.
A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.
Az ünnep szimbólumai
Májusfa
Eredetileg fallikus szimbólum. Főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, ezek egyértelmű nőszimbólumok. Máshol enni-és innivalókkal díszítették, és a legényeknek kellett lehozni. Körültáncolták.
Egyéb népszokások: A házakat zöld lombokkal ékesítik fel. Más népszokások: íjászverseny (vö. Robin Hood, Ivanhoe), lakoma, zene, tánc, tivornya. A leányok megmosakodtak a Beltane-hajnali harmatban, hogy szépek és fiatalok maradjanak.
Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimennek a mezőre, erdőbe április 30.-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték, és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat.

Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták.
A rómaiak Floralia ünnepe szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Három napig tartó, orgiasztikus jellegű mulatozás volt a lényege. Természetesen termékenységvarázslás volt minden ilyen fesztivál értelme. A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot, ám a pogány eredet ez esetben is vitathatatlan. Manapság is megmaradt a nap vidám, mulatozós jellege, az emberek kivonulnak a szabadba, májusfát állítanak, körültáncolják. Wicca és pogány körökben is örömünnep, tele vidámsággal, alkalmi nótázással, jó időtöltése.

Litha,Midsummer-a Nap Isten és Földanya naszünnepe(nyári napforduló)(jun.21)
Litha- Az év leghosszabb napja, a föld bősége, szépsége, ereje teljében. Csúcspont. Ettől kezdve rövidülnek a napok, míg Yule napján újra meg nem fordul a Nap járása. E nap alkonyán, akárcsak Samhainkor, megnyílnak a világok közti kapuk, és a tündérnép átjön a mi világunkba. Fogadjuk őket szeretettel, lássuk őket vendégül, meghálálják! ;-)

A dolgok ma ellenkezőjükre fordulnak, megkeverednek (Shakespeare: Szent Iván-éji álom). Ez a nap a kívánságok ideje.
LITHA: Liða: szász gabonaistennő ~ Ceres, Démétér (a szó jelentése: Hold). Az angolszász naptár hatodik és hetedik hónapja: aerra Liða (Litha elõtt); aefterra Liða (Litha után) (nagyjából június, július megfelelője).
Vetés és aratás közti időszak. Jegyváltás, házasságkötés kedvelt időszaka június (június egyik neve: Honey-moon, így lett a nászút elnevezése. Egyébként a mézgyűjtés időszaka ez a hónap, erre utal eredetileg a név) Másik nevei: Mead-moon, "mézsör-hónap"; "páros hónap"; "Szeretők hava".
Május, azaz Beltane hava az Istennő és az Isten szent házasságkötéséről, a Természet nászáról szól. Ezért az emberek házasságkötését ezzel egy időben szerencsétlennek tartották. Erre a június hónapot tartották.
A nyár bőségéről szól, érettség, szerelem, szex. Beltane ifjú tavaszi energiája. Öröm, elevenség, zenit, minden zöld, minden virágzik, minden termőre fordult.
Élénk színek, virágok, nő a vetés, a földeken a bőséges aratás ígérete.
Szenvedély, forróság, érzékenység. A hűs nyáréjszakák erővel töltenek fel.

Tölgykirály - Magyalkirály: a Nap két megnyilvánulása. Ekkortájt a Magyalkirály legyőzi a Tölgykirályt, akinek lelke Caer Arianrhod-ba száll alá, hogy megújuljon, a Magyalkirály pedig elkezdi félévig tartó uralkodását az év "hanyatló" felében, miközben a sötétség egyre nő. E napon a pozitív energia a föld, az anyag dolgok felé irányul. Kulcsszó: személyiség, egyéniség.
Szent Iván-nap, Szent Iván-éj, Keresztelő Szent János napja, "virágos" Szent János napja, nyári napforduló, Alban Hefin (druida), Alban Heruin ("A Part Fénye": a "Föld Fénye" és a "Víz Fénye" - azaz a két napforduló közti ünnep), verbéna-ünnep (spanyol), Tölgyünnep (kelta)

Lughnasadh-gabona,aratás,új kenyér(aug.1)
.Lughnasadh-A kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi. A három aratóünnep közül az első. (A másik kettő: Mabon és Samhain)). A most kezdődő ciklus vége az, amikor behajtják a nyájat a mezõkrõl.
Nehéz ráhangolódni, de a nyár végét és az ősz kezdetét jelzi. Persze, az augusztusi nap még forrón süt, ám a nappalok már észrevehetően rövidebbek, az éjszakák hűvösebbek, a nappali árnyékok hosszabbak - az ősz már a kertek alatt lopakodik.
A görög mitológiában Démétér, a gabonaistennő ilyenkor kezdi el kétségbeesetten keresni leányát, Perszephonét, akit Hádész rabolt el az alvilágba fondorlatos módon.

A kelta lakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani.
Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelően: július 31. napnyugtával kezdődik az ünnep). A nap legfőbb istensége Lugh.
A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (ne felejtsük el: a kelta világkép szerint a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben.) Valójában azonban nevelőanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Taillte
vagy Tailtiu a Fir Bolg nép királyának, Mag Mórnak a leánya, később a nép királynője volt Lammas a nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség közé esik, ez a gabona betakarításának ideje.

Lammas a nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség közé esik, ez a gabona betakarításának ideje. A 'lammas' jelentése a feltételezések szerint 'kenyérmise'. A gabona szellemét betakarítás után ki kell engesztelni, és vissza kell csalogatni a mezőkre. A rejtélyes, de nem kevésbé nagy hatalmú gabonaszellemet a Lughnasadh kellékei, a női lakot ábrázoló csuhébabák csalogatták magukhoz és ejtették fogságba ezért is nevezték ezeket a babákat 'szellemkalitkának'.
Mabon- szeptember 21-őszi napéjegyenlőség
A második aratás ünnepe.
A természet hanyatlóban,a télre készülődik,a visszavonulás,a pihenés,a nyugalom ideje következik. A nap bágyadtabb,de fényesen ragyog,van ereje.. Ez a Föld Anya ünnepe,a gyümölcsérésé,a szüreté,a megnyugvásé.
Mabon,a termékenység,a vadászat Istene és a szerelemé..

Az ősi kelták ilyenkor hozták be az aratást,mielőtt a tél betakarta volna fehér,csendes takarója alatt a földet. Ekkor ünnepelték meg a bő termést,amit a föld adott nekik. Máglyákat gújtottak,mézsört ittak,áldozatott mutattak be,a terést elraktározták télire.
Mabon napján,ősi szertartások szerint,egy férfi bábuját vagy képmását égették el,a Gabona Isten megsemmisítésére-szimbolikusan természetesen.
Oltárokat emeltek,melyre tiszteletük jeleként különféle terméseket,gyümölcsöket,virágokat,frissen sült kenyeret és gyertyákat helyeztek.

Az ünnep egyéb elnevezései:szüret,borszüret,Avalon ünnepe,Hálaadás.
Éjszaki kelta országokban szokásba jött Mabon idején ellátogatni temetőkben,temetkezési helyekre,mert biztonságosnak tartották,mivel a sőtétség és fényesség ereje egyenlő;őseinkben félelmet ébresztett, úgy tartották hogy a temetőket gonosz szellemek lakják. Mabon idején biztonságosnak tartották az erők egyenlősége miatt.Egyforma ágú keresztet viseltek amulettként. A síroknál tűzet gyújtottak,annak parazsát maihoz hasonló tökökbe rakták,mert úgy gondolták így elűzik a rossz szellemeket.

www.koralboszi.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|